„Először úgy éreztem, mintha hűtlen lennék a férjemhez, aki két éve halt meg.” – mondja Mária, aki 65 éves, és nem régen kezdett újra randevúzni.

Péter, egy 70 éves budapesti nyugdíjas szívesen megosztaná egy nővel az életét, de a felnőtt gyerekei szerint ez ennyi idősen már nem a legjobb ötlet. Egyik fiának nagy háza van, és szívesen látnák, ha hozzájuk költözne – egyedül.

A 82 éves Rezső hat éve van együtt párjával, nevetve meséli, hogy megbeszélték: ha majd egyszer öregek lesznek, közös járókerettel fognak az oltár elé „totyogni”. Addig pedig egyszerűen élvezik az életet és egymás társaságát.

Mit tehet az, aki elmúlt 60 - és egyedülálló?

Máriához, Péterhez és Rezsőhöz hasonlóan sok nyugdíjas korú embert foglalkoztat a párkapcsolatok kérdése, de a legtöbben végül mégsem tesznek semmit az ügy érdekében. Egyesek korábbi kapcsolataikra, házasságaikra hivatkoznak, mások egészségügyi, családi vagy praktikus okokra. Vannak, akik kishitűség miatt nem is próbálkoznak, mások a "vén kujon", és az ehhez hasonló jelzőktől tartanak.

Pedig életkortól függetlenül rengeteg pozitív dolgot hozhat az ember életébe egy neki való társ: a figyelem, a jó társaság, a gyengédség és a támogatás sokak életében hiánycikk.

Miért kezdj ismerkedni?

Valószínűleg sokat változtak a választási szempontjaid tizenéves korod óta, de az intimitás és a társaság utáni igény alapvető emberi dolog, nem változik akkor sem, ha az embernek már esetleg unokái, sőt dédunokái is vannak. (Akiknek talán szent meggyőződése, hogy a nagymamájuk még látott élő dinoszauruszokat...)

Semmi okod rá, hogy szégyelld vagy letagadd a társ iránti vágyaidat. Az pedig, hogy hosszú múltad van, sok időt töltöttél el valaki mellett, nem jelenti azt, hogy ne lehetne jövőd is.

Ráadásul ismerkedni szórakoztató! Ha más nem is lesz belőle, hasznosan töltöd az idődet, és sok értékes, érdekes embert megismerhetsz, akikkel egyébként talán soha nem találkoznál.

Hol lehet ismerkedni?

Sokan azt mondják, hogy nincs is lehetőségük új embereket megismerni. Nos, ha ezt az oldalt olvasod, egy lehetőséged már biztosan van: az internet. Itt hozzád hasonlóan nyitott gondolkodású emberekkel ismerkedhetsz meg, és ehhez nem kell feltétlenül társkereső oldalra regisztrálnod. Ha időnként hozzászólsz a téged foglalkoztató témákban írt cikkekhez, fórumokhoz, könnyen lehet, hogy felkelted egy hozzád illő ember figyelmét.

Nagyszerűen lehet ismerkedni még klubokban, jótékonykodás közben, szervezett kirándulásokon és utazásokon, egyházi programokon, futóversenyen vagy a szomszéd parkban, kutyasétáltatás közben is: gyakorlatilag bárhol.

A randizás többé-kevésbé ugyanúgy működik, mint korábban, nem kell zavarba jönnöd akkor sem, ha évtizedek óta nem csináltad. Ha 20, 30 vagy 45 évesen ment, 65 évesen is menni fog. Sőt, könnyebb dolgod lehet, mint valaha: ma már sokak számára teljesen elfogadott, ha egy nő kezdeményez, vagy ha felezitek a számlát a randevú után.

Időnként érdemes hallgatni az unokákra is

Randizni jó, de ne veszítsd el a fejed: legyél óvatos az alkohollal, a nemi betegségekkel és ne ossz meg túl sok személyes információt olyanokkal, akik nem szolgáltak még rá a bizalmadra. (És főleg ne küldj nekik nagyobb pénzösszegeket! Ha valami túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, lehet, hogy tényleg nem igaz.)

Mit vársz egy kapcsolattól?

Aktív szabadidőpartnert, kellemes lakótársat keresel, valakit, akivel ápoljátok egymást, ha betegek vagytok, valakit, akivel megoszthatod az ágyad, valakit, akit az unokáid is szeretnek, esetleg ezeket mind együtt? Bármire is vágysz, fontos, hogy te is és leendő partnered is tisztában legyen vele, milyen terveid vannak – így pontosan azzal fogjátok megtalálni egymást, akivel ugyanarra vágytok.

Te mit gondolsz, létezik olyan életkor, ami felett már nem ildomos vagy nem érdemes társat keresni? Neked milyen tapasztalataid vannak a 60 év feletti társkeresőkkel?